Az emberek buták. Ezt már szülőhelyemen megtanultam, de itt a családnál meg is erősödött.

Egy egyszerű légy vagyok, de tudom, hogy nem tudok együtt dolgozni egy hangyával. Neki az élete a munka, nap mint nap csak rohan, cipel, gyűjtöget. Egy légy szabad, repked, ha talál eszik, de ha kedve van, szórakozik az emberrel. Micsóda móka az ember feje körül repkedni, mint egy kisbolygó. És a buta ember saját fejét csapkodja egy újságpapírral, hogy engem eltaláljon, ahelyett, hogy... Ezt nem árulom el, mert akkor elvenném a szórakozást a légytársaktól. :)

Ismét láttam egy részt A hülyeség kora című filmből. Az ember saját fejét csapkodja, saját magát pusztítja el, csak hogy most jól éljen. Az állatok, az élőlények évmilliókon keresztül itt éltek, alkalmazkodtak a klímához. Az embert pedig csak saját maga érdekli, nem ő alkalmazkodik, hanem a saját elgondolása szerint akarja megváltoztatni a világát.

Az emberek buták. Még ha magukat is gondolják a mindenek felett állónak. Hiszen semmit sem tudnak!

Mi legyek tudjuk a dolgunkat, megtanultuk, beilleszkedtünk a körforgásban és ha mi nem lennénk, akkor megszakadna a lánc. De ilyenek a hangyák, a méhek és a legapróbb bogarak is. És mi mindannyian tudunk alkalmazkodni még az emberhez is, hiszen beköltözünk a házába, az általa eldobált ételen élünk, feltakarítunk utána.

Az emberek buták. Ha nem ismerik el, akkor mutassák meg nekünk egyszerű rovaroknak, hogy tudnak ők is a természettel együtt élni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.