Ilyen tehát a karácsony: egy fenyő tele csillogó, csábító szépségekkel, sok finom morzsa az asztal körül, jó meleg szoba.

Amikor megtaláltam a karácsonyi hiedelmeket rólunk, legyekről, azt hittem, hogy hajsza lesz utánam. De szerencsére nem, úgy tűnik nem minden ember ismeri ezeket a hiedelmeket. Pedig vannak köztük igen kedvesek is, olyanok, amelyek a természet közelségét jelentik, annak ismerését. A mai ember messzekerült a természettől. Igaz én is, hiszen mi lenne velem e nélkül a meleg szoba nélkül?

A napokban is volt az a furcsa érzésem. Talán a nagy időváltozás miatt is... Bizseregtek a lábaim, szárnyaim, majdnem lapottyantam a plafonról. Pedig jó kilátásom volt a karácsonyfára.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.