"Rájöttem: nem szeretek olvasni. Régen még jó volt, talán mert nem vett ennyi minden kütyü körül. No persze férfiként leginkább az a sok gombos, távirányító vonz újra és újra, apró kis nyomásra késztetve az amúgy is eltunyult, puha ujjbegyeket. Ja, soha nem kikapcsolni az apró zöld gombot, csak a fejben és máris ömölhet be minden ezen a fura képszerű ömlengéskapun keresztül. Néha azt hiszem, a színes kavalkád nyit ki a világra egy ajtót, de őszinte pillanataimban rádöbbenek: éppen ez zárja rám hatalmas lakattal börtönöm rácsait.

S ha már utálok olvasni – legyen, kiírom magamból ezt az egész nyavalyát, nem fogom cipelni bezártságomban a síromig. Legfeljebb halk kacajom fogod néha hallani: „Na tessék, ez is belekezdett a könyvbe!”

Meghívlak, hozzám, az életembe, feltéve, ha van kedved a semmi hétköznapokból kitörve kutatni a valóság igazi oldalai után!

Az életem elég egyhangúan indult. Persze most idézhetnék egész kellemes sztorikat, amikor a még szennyezetlen Tiszában lubickolva töltöttük nyarainkat, meg a lányokkal… Még a végén személyiségsértő pereket akasztanak a nyakamba… Úgyhogy te sem szereted az olvasást, inkább nem untatlak."

www.legyresze.hu

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.