Érdekes dolog légyként emberek között élni. Tanulok tőlük, látom a hibáikat. És azt is, mennyit szaladgálnak. Mégy hogy szaladgál mint légy a falon... inkább mint ember a ? után.

"Egy izgalmas túra testednek és lelkednek, fantáziádnak. Egy hely, ahol otthonra lelhetsz."

Hmm, otthon. Már régen gondoltam rá, de most megint szívesen gondolok vissza azokra az időkre. A gondtalanság, a vidámság kora, fajtársakkal, bogár- és rovartársakkal menekülve a madarak elől elkerülve az ebéddé vállást.

"A falu átok alatt van. Egy boszorka (?) átka alatt."

Átok. Boszorka. Az emberek hiszenk bennük!? Visszagondolva, történtek furcsa dolgok a szülőhelyem környékén. És mi lehet az átok? Hogy az emberek össze-vissza futkosnak mint "légy a falon"? Vagy hogy nem tudják mi után is futnak?

"A lényeg, hogy mindez csak akkor sikerülhet, ha hajlandó vagy olvasni, kimozdulni, megismerni, elmélyedni mindabban, amit ez a fantasztikus hely kínálhat a maga történelmével, mondáival, hőseivel."

Olvasni, elmélyedni, megmenteni egy falut egy átok alól, vagy megmutatni, megértetni, hogy lehet máséképp is. Lehet csapatokban repkedni úgy, hogy nem egymásnak ütközünk, hanem élvezzük egymás társaságát. Céltalanul bolyongni, és egyszerűen csak élvezni a napsütést.

"Ez az a hely, amit meg lehet szokni, szeretni, és igen itt minden más lesz."

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.