Ez most nem csak a légy miatt, hanem mert szép.

Légy jó mindhalálig

Úgy vágytam én a felnőtt életet,
Mint mennyországot áhít más gyerek.
A felnőtt az, ki mindent ért,
Mit felnőtt tesz, mind jó és szép.
Csak festett kép,
Mi bennem élt,
És hitvány kezek tépték szerteszét!

Hogy kinek küldtem pénzt?
Az én jó apámnak!
Ki nincstelen szegény,
És mégis taníttat!

A saját pénzem volt,
Márt megdolgoztam én,
Hát mért vádolnak így,
Utolsó, tolvajként?!
És Violát, s szegény Bellát,
Kik magukat feláldozták,
Hogy családjukat megmentsék,
Mért rágalmazzák?

A felnőtt tudja tán,
Mit, miért csinál
De rossz és kegyetlen,
Tudom már!

A látszatnak hisz úgy ítél,
De ölni tudna néhány krajcárért!
Irigység fojtja, mérgezi lelkét!
A gyűlölség megöl minden szép érzést!

És nem marad más cél,
Még több pénz,
Még több fény!
És még több hidegség !
Miért élünk?
Miért születtünk?
Ha egy sors - ennyit ér?
Nem vagyok tolvaj!
Nem kell a másé!
Bűnhődnöm kell mégis a mások bűnéért!

Úgy ágytam én a felnőtt életet,
Álom volt - és minden elveszett,
Én nem akarok többé gyerekek közt élni!
Én nem akarok többé felnőttek közt élni!
Én nem akarok, én nem akarok debreceni diák lenni!


Az én édesanyám,
Azt mondta nekem:
Légy jó fiam légy jó mindhalálig!
Én meg akarok halni!
Én meg akarok halni! Én meg akarok halni!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.