Unalmas idők ezek. Csak ücsörgök és merengek. Néha röppenek egyet, körbenézek, mi a helyzet a házban, kik vannak itthon, mit csinálnak. Időnként kergetőzünk kicsit - főleg a konyhában nem szeretnek...

Reggel is az állólámpáról néztem kifelé az ablakon és felidéztem a nyár emlékeit, amikor még a családdal repkedtünk mindenfelé, ettünk, mulattunk, csak úgy zúgott a lég amerre csak jártunk.

A hegyek között születtem sok-sok fával körülvéve. Akkora fák nőttek arra, hogy mire a tövétől a tetejéig értünk annyira elfáradtunk, hogy szinte leszédültünk egy-egy falevélre. Igaz, ott sem élhettünk teljes békességben, mert sok madár is volt, akik vadásztak ránk.

Egy olyan helyen laktunk, aminek a közelében egy lyuk volt a földben. Néha emberek jelentek meg ott, volt amelyik benézett abba a lyukba, ácsorogtak felette, beszélgettek mellette (néha hatalmas karlengetésekkel) de nem másztak be. Mi is odarepültünk a lyukhoz néha. Valami fergeteges volt az a hang. amikor több száz fajtárssal együtt a bejáratnál zümmögtünk. Igaz, időnként olyankor is hallottuk a hangot a közeli fákon ücsörögve, amikor mi ott sem voltunk.

A szülőhelyemen nem csak fák, hanem bokrok, virágok és egy hatalmas légynapozó volt. Egy meredek hegyoldal tele hatalmas kövekkel, amiket a nyári nap felmelegített és még éjjel is ontották magukból a meleget.

Egy vándorforma emberrel jöttem el onnan. A hátizsákjából egy csillogó valami lógott ki ami annyira megigézett, hogy nem bírtam levenni róla a szemem, csak dongtam körülötte. Sokáig követtem. Játszott velem, mert amikor elfáradtam és leültem valahova, az a valami megint rám kacsintott és úgy láttam, mint ha jobban csillogna, mint addig és utána kellett mennem.

Mire feleszméltem már nagyon messze jártunk szülőhelyemtől. És mivel egyre hidegebbek lettek az éjszakák, téli szálláshelyet kellett keresnem. Így kerültem ide.

Most pedig ismerkedem az új hellyel és időnként eszembe jutnak a nyári nagy zümmögések, falatozások, de az a lyuk is és az a csillogó valami is.

De jó meleg van itt ebben a számítógépben...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.