... méghozzá egy kamrába. Egy pici helyiség tele lommal.

Egyik este épp arrafelé pihentem, amikor kinyitották az ajtót, és mivel ott még nem voltam, gondoltam beröppenek körülnézni. Mivel fáztam, ráreppentem az égőre kicsit melegedni. El is aludtam, olyan jól esett az a meleg. Arra ébredtem, hogy fázom és sötét van. Borzasztó volt. Meg sem mertem moccanni, nehogy véletlenül belefussak egy pókhálóba.

Egész este ott lógtam a csilláron. Reggel aztán körülnéztem, szerencsére volt egy apró ablaka a kamrának, így volt egy kis világos. Ott aztán volt nézni való. Az egyik polc tele volt pakolva régi könyvekkel, papírokkal, a másikon játékok sorakoztak, de voltak ott ruhák is, dobozok is. Az egyik doboz fából volt. Inkább láda, mint doboz. Furcsa volt nagyon, különös rajzok, rozsdás ládavasak. Gondoltam, benézek a kulcslyukon, de olyan pici volt és olyan sötét bent, hogy semmit nem láttam. De amikor mászkáltam rajta, mint ha valaki motoszkált volna bent. Kopogtattam kicsit, hátha jön valami válasz, de semmi, csak apró neszek. Olyan érzésem volt mint akkor, amikor a fotel karján süttettem magam.

Tettem még néhány felfedező kört, hátha találok egy lyukat, ahol kijuthatok a kamrából és hogy feltérképezzem a pókhálókat, nehogy véletlenül bepottyanjak egybe. Lyukat nem találtam, a pókokat kifigyeltem. Aztán elhelyezkedtem az ajtó közelében, hogy amikor kinyílik, kiröppenhessek végre. Nem szeretek pókokkal egy helyen lenni, nem érzem magam biztonságban. Bár még mindig bennem motoszkált az a furcsa érzés...

Elég sokat ücsörögtem az ajtó közelében. Unaloműzőnek néha repültem néhány kört, nehogy megmerevedjenek a szárnyaim, de az ajtót mindig figyeltem. Néha a dobozra is rászálltam, hátha válaszol valkai a kaparászásomra.

Aztán még egy estét el kellett töltenem ott és még ma is elég sokat, amikor végre nyílt az ajtó. Kisuhantam és kerestem magamnak végre egy meleg helyet, hogy az átfázott testemet kiengeszteljem.

Most itt vagyok és van időm megírni a kalandomat. És most már tudom, hogy kerülni kell azt a kamrát. Vagyis lehet, hogy visszatérek még, de nagyon figyelek, nehogy megint bentragadjak!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.